Történet

A Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola és jogelődje egyidős a magyar középfokú szakképzéssel. Története tükrözi a hazai technikusképzés egész történetét.
A Középipari Tanoda 1883-ban alapított faipari tagozata 1947-ben költözött Újpestre, és egyesült az itteni községi szakiskolával, amely 1895-től a történelmi Magyarország első Faipari Szakiskolája volt. A múlt század vége óta gyors ütemben növekvő faipar több mint ezer prosperáló vállalkozása építtette fel az iskola akkor impozáns épületét (ma Görgey Artúr út 26.).

A gazdaság változó igényei folytán – az épület-adta lehetőségeket kihasználva – idővel újabb szakmák oktatása is megindult, 1926-ban fémipari, majd néhány évtizede elektronikai szakterületen, az akkor szervezetileg már külön vált, de közös épületben működő testvériskolában. A faipari technikus képzés a hatvanas, hetvenes évekre az épület alapterületét, tanulólétszámát tekintve visszaszorult ugyan, de megőrizte, illetve továbbadta az évszázados múlt szakmai tapasztalatait.

Az intézményrendszer előrelátóan készült a nyolcvanas évek közepén arra, hogy az 1973-74-
ben kialakult demográfiai hullámot kezelni tudja. 1984 körül gyors ütemű, panelvázas iskolák építésébe fogtak. A faipari oktatás 1986-ban a megnövekedett tanulólétszám miatt a jelenlegi épületébe költözött. Az új épület a történelmi iskolaépülettel szemben, az utca másik oldalán helyezkedik el. Ezt az épületet kifejezetten a faipari szakképzés számára tervezték. Saját tanműhelye van és ehhez kiszolgáló épületei, sajátos gépészete is.

Szerencsére az oktató termek lehetővé tették, hogy 2000 környékén egy újabb szakmát vegyünk fel a faipari technikus mellé.
Az akkori iskolavezetés bölcs döntést hozott és olyan művészeti képzést honosított meg, amely
együtt tudott működni a faipari szakmával. Azóta már azt is tudjuk, hogy a faipari és a
művészeti képzés kiválóan tudja támogatni és kiegészíteni egymást.

Az iskola tornateremmel, jól felszerelt könyvtárral és tágas ebédlővel rendelkezett (ezek most is üzemelnek). Az aula barátságosan volt berendezve, élénk közösségi élet zajlott (ami a mai napig így van). A tanműhely a technikus képzés akkori képzetének megfelelően több kéziműhelyből és egy középüzemi technológiával felszerelt gépteremből állt. Korszerű, világos, mintaszerű üzem volt ez. Sajnos ez az eszményi környezet mára nagyon elhasználódott.